Újrajátszó

Ez a harmadik hét, hogy a Nő külön van. Tőlünk. A gyerekektől, az anyukájától, tőlem.

Kicsit minden nap belehalok. Percekre tudok elvonatkoztatni az egésztől. Feszült vagyok, ideges, és iszonyúan szomorú. Kilátástalan a bizonytalanság. Ha ennek van valami értelme.

Igyekszem kiiktatni azokat a csevegéseket az életemből, amelyek arról szólnak, hogy miért kellett éppen valami f*szságot csinálni, házon kívül, bárkinek. Nem fogják fel, mi jön még.

Szétrobbanok a dühtől, a tehetetlenségtől, és attól, hogy 3 hete egyetlen ujjal sem érhetek a Nőhöz.

Én nagyjából rendbe jöttem, az arcüregem sz*rakodik még mindig, de remélem, hogy elmúlik lassan. Ma megpróbáltam még egyszer Activatorral belocsolni, de csak a bal oldalig jutottam, olyan iszonyúan fájt. A jobbal már nem is kísérleteztem.

Különben, vannak jó percek, pillanatok, nevetések. Elvagyunk a törpékkel, a mamival, csak ugye…

…sikerül tartani a  rendszeres blogolást, mint amennyire szeretném.

A munka sok és sűrű, holnap debreceni kiszakadás, legalább megzavarom az autót kicsit.

Hétvégén Demjén, négyesben, kellemes volt.

Ma reggel borotválkozom, a Nő a haját fésüli, két oldalon előre, majd megemeli a mellét..
– mindig addig akartam növeszteni a hajam, amíg eltakarja a melleim… de lehet gyorsabban ereszkednek, mint ahogy a hajam nő…

😀

Istenem… Nő… imádom.

… napok. Hétköz-, és hétvégi napok.

A Nő sokat dolgozik, de ezen a héten már talán fellazul kicsit a helyzet. A ma estét még a webválasznak szenteli, de azzal talán utolérte magát.

Szombaton hosszút ügyelt, a mami a törpékkel barátnőzött, így szalma voltam, intéztem egy sor dolgot.

Vasárnap meg… áthozta a Kisfiú barátját az anyukája, a Nő aludt a kemény ügyelet után, én meg három törpét vittem moziba. Mit ne mondjak, kemény menet volt 😀

De azért kibírtuk, ebédre hazaértünk, és utána mindenki kifeküdt. Én egy fél órára, mert utána Unokahugit vittem vissza egyetemre, Keresztlánnyal társulva, így odafelé a nagy, visszafelé a kicsi tartott szóval az iskolai ügyekkel. Élveztem, hiányoztak.

A törpék észjárását meg nem egyszerű követni. Ahogy a legkisebbem vigasztalja a kis barátját, hogy ha kell valamit segíteni, majd kölcsönad engem neki… Szívszaggató nézni…

Aztán ma háromszor hívott D. barátom a meetingen, így amint kiszabadultam visszahívtam, és vázolta, mi ilyen fontos. Szóval, ma hívtak meg A Klubba. Még nem tudom akarom-e, mert amivel én ehhez hozzá tudok járulni az mindössze a pénz és a puszta fizikai erő. A cél nemes, és ráadásul nagyon mélyen érint mindig, ha ilyesmiről hallok, ami ellen harcolni kellene. Megfontolandó.

No, megyek altatok egyet, a nap legfelemelőbb része. Legalábbis ami a nem-kétszemélyes programokat illeti. 🙂

… laza hétvége.

Pénteken munka után felugrottunk hozzám, némi kellően zajos lazításra, majd este P. barátom szülinapját köszöntöttük.

A buli színvonalát hűen szemlélteti az ünnepelttel folytatott beszélgetés:

– T., nagyon fáradt vagyok, szeretnék hazamenni…
-P,  hiszen te itthon vagy, nálad van a buli…
– Jó.. akkor szólsz nekik, hogy most már menjenek haza?

😀

Szombaton nem is tudom, mit csináltunk, vasárnap meg békén hagytuk a Nőt, hogy befejezhesse a munkát, és elmentünk a törpékkel macit etetni, majd ebéd után egy akkorát aludtunk, hogy ihaj.

Ennek okán ma már 4 után kivetett az ágy, így legalább futottam egy jót.

Változatlanul kaotikus napok a gyárban. Ma 15 óra körül kezdtem neki a reggel előásott munkának, és ettől már kicsit kivan a hócipőm.

A Nő viszont ma leadta a nagy munkát, beletelik 1-2 hétbe, mire  visszakapja, így addig beáll egy kis szabadidő nála. Vagy legalább egy kissé kevésbé vihartempó.

Jó lenne pár nap hó, és hegy, és sí…

… cukik, hogy belehalok.

Anya ügyel, névnapi ajándékot kreatívkodunk neki. Vettem fa dobozokat, mindketten lefestették, Kislány rajzolt  és írt rá, sk., kisfiúnak pedig mondtam, írunk bele valami szépet, amit gondol. Mondta, hogy segítsek, de mondtam, hogy én azt szeretném, amit ő gondol. Majd fürdetem Kislányt, Kisfiú a wc-n trónol, és átkiabál: apa, eszembe jutott, mit írjunk bele! És mit? – szólok vissza. Hát  azt: olyan szép kis titkok vannak itt bent, amit csak te tudsz.

Hogy jut eszébe ilyen egy 4 évesnek?

Muffint akartam sütni, illetve sütöttem is, de a hőfokszabályozó megadta magát, így az első adag megégett teljesen. A másodikra igyekeztem figyelni, de az is …khm..szép barna 😀
Kisfiú: apa, én csak ezt a sok csokit sajnálom, amit mind megehettünk volna.
Kislány: és ha meghámozzuk, akkor sem lesz jó?

Ma meg délelőtt hatalmas séta a Pilisben,  család kiegészülve a Nő 1. sz. barátnőjével és a kicsivel. ebéd a Kockásabroszosban, majd itthon szieszta.

Délután átjöttek a Kisfiú csoporttársáék, akiknél a  tragédia történt, hiszen tudják, hogy a Nő volt már ebben a helyzetben. Nagyon nehéz, szomorú délután, a kisgyerek is olyan nehezen oldódik, és mitől is ne így lenne. Láthatatlanná kellett volna válnom..

Aztán estefelé Kislánnyal vacsit főztünk, míg az anyuk beszélgettek, és a kisfiúk játszottak. Majd 6 körül hazavittem a vendégeket, és összeszedtem a mamit az állomáson.

Már tényleg hiányzott. 🙂

Holnap meló, semmi komoly, de majd látom reggel…