Tegnap egész nap csigázott a nő, hogy estére lesz valami jó híre…

És a nap végi, ágyban búgós, utolsó hívás során végre elárulta, hogy ma még nyom egy hosszút, és szombat reggel csinálnak egy tesztet, és lesz egy kis szünete. Szóval, ahogy megjön a negatív eredmény, hazajön, és… ahh, bele sem akarok még gondolni.

Illetve, de… másra sem gondolok, azon kívül, amíg végre fél 1-1 körül elnyom az álom, és 5-fél 6 körül felébredek, mint hogy milyen lesz újra a hajában ébredni, és magamhoz szorítani, és milyen arcot vágnak majd a törpék, hogy végre itt van anya is…

Úgyhogy most jobban drukkolok a gyors eredményért, mint amikor a sajátomra vártam…