…egyrészt a Nő itthon, másrészt én itt.
Az elmúlt napokban a viszontlátás öröme minden időt megvont a halasztható dolgoktól (lásd blog). Szuperlativuszokban tudnék mesélni a törpék öröméről. Meg az enyémről is. Egy másik korhatáros besorolású bejegyzésben.
Ma, reggeli, átszellemülten étkezünk, mikor a legkisebb megkérdezi: anya, ha fáj valami, és beveszünk egy gyógyszert, az honnan tudja, hogy a pocakunkból hova kell menni?
Anya válaszol: tudod kicsim, a gyomorban feloldódik, és a vérkeringéssel elmegy mindenhova, és ahol kell, ott segít.
Jónéhány perc szünet, a nagyobb még valami másról csacsogott is közben, mikor a kicsi újra rákezdi: és ha valakinek keringési zavara van, mint a maminak, akkor nem tud odamenni a segítség, ahol fáj?
Tudós gondolkodó van születőben 😀
Jövő héten szabadságolunk, lelépünk a vidéki házba, kicsit dolgozom, és hagyjuk a mamit kipihenni az elmúlt 2 hónapot.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: