Álom

Rosszul alszom. Már hetek óta. Hajnalban felébredek, aztán általában már nem alszom vissza. Ma, 4 előtt ébredtem, olvastam, befejeztem még egy könyvet, aztán 6 körül visszaaludtam. 8:19kor ébredtem a telefon rezgésére, és ahogy kinyitottam a szemem, két kis szöszke fej feküdt az anya párnáján. Édesek, hagytak aludni. Anya volt, akkor végzett, illetve akkor ért a lakásba, kicsit beszéltünk, megmutattam az akkor ébredező törpéket.

Melegszendvicset készítettem reggelire, a mami elment sétálni egy nagyot, mi meg befejeztük a társasjátékot. Kislány olvas, Kisfiú építi a tűzoltógarázst,  amihez 2 hete senki nem érhet hozzá rajta kívül. Én pedig leültem írni.

Nem így képzeltem. Nem gondoltam, hogy a kapcsolatban a Nő nélkül maradok. Néha nagyon szomorú vagyok. Azon gondolkodom, hogy az elmúlt évben már majdnem ennyit voltam a törpékkel, de itt volt ő is. Ez a feltöltődés hiányzik. Amikor este már minden csöndes, befejeztük a munkát, letettük a gyerekeket, az idő csak a miénk.

Olyan baromságot álmodtam az éjjel: hoztunk egy nyulat (gondolom a pszichés kivetülése a hetek óta tartó alkudozásnak a háziállatra), és imádtuk, és agyonsimogattuk, majd egy szép napon az anyámmal közösen kinyírtuk a szerencsétlent. Fel is riadtam, szerencsére azt már nem álmodtam, mi lett a sorsa, de ha a fazékban végezte volna, akkor  asszem’ leszokom a húsról (nem mintha ennék nyulat, vagy bármilyen jópofa rajzfilmfigurát).