Kedd este felhívtam a ho-t, hogy az arcüregem még mindig ramaty. Majd szerda reggel, amikor épp leültem az asztalhoz dolgozni, hív, hogy menjek biza tesztelésre.

Elment vele a fél nap, mikor is eredmény nélkül otthonomba távoztam. Másnap este lett meg a teszt, negatív, persze, mi más lett volna. Az előirányzott ismétlés péntek helyett mára tolódott.

Arról nem is kívánok hosszan beszélni, hogy a fél 9-es hívást követően se inni, se enni nem szabad, így végigszomjaztam a napot, mire megérkezett fél 2kor az emberke.

Kimentem kaput nyitni, a csengőre persze felébredt az aprónép, és mivel anyát mostanában ebben a szerelésben látják a melóból, Kisfiú örömtelin ‘anyaa, anyaaa’ -t kiabálva robogott le az emeletről, nyomában a nagytestvérrel.

Nagy csalódással konstatálták, hogy ez a bácsi nem az anya. 🙁

Most próbálom hidratálni kiszáradt szöveteimet, és sajnos a kihagyott kalóriákat is pótolom.