Ünnepi reggel, előbb Kislányt teszem rendbe, finom alkudozás a harisnya kérdésén, de ő a szakértő, hagyom. A parkettafonás sem az én világom, így a hajkefével és gumival felvértezve leindítottam mamához.

Aztán kisfiút, szépen, ingbe-farmerba rázom, közben még kétszer elmondjuk a nem is rövid verset, amit aztán hibátlanul, hóttkomolyan’ elő is ad a hölgyeknek. 🙂

Aztán a Nőnek és anyumnak hanggal köszönünk. Sonka-tojás-kalács reggeli. Azóta meg, mesék, játék, de ma valahogy mindenki csak ímmel-ámmal közösködik, elvagyunk a világunkban.