Újrajátszó

Tegnap egész nap csigázott a nő, hogy estére lesz valami jó híre…

És a nap végi, ágyban búgós, utolsó hívás során végre elárulta, hogy ma még nyom egy hosszút, és szombat reggel csinálnak egy tesztet, és lesz egy kis szünete. Szóval, ahogy megjön a negatív eredmény, hazajön, és… ahh, bele sem akarok még gondolni.

Illetve, de… másra sem gondolok, azon kívül, amíg végre fél 1-1 körül elnyom az álom, és 5-fél 6 körül felébredek, mint hogy milyen lesz újra a hajában ébredni, és magamhoz szorítani, és milyen arcot vágnak majd a törpék, hogy végre itt van anya is…

Úgyhogy most jobban drukkolok a gyors eredményért, mint amikor a sajátomra vártam…

… jobb embernek kellene lennem.

Ehhez adott is minden, akkor miért nem vagyok az mégsem?

Haragszom bátyámra, a rohadék vén kva miatt, aki még az öreg keresztanyámhoz is jár. Mindig felhívom az öreglányt, úgy kétnaponta. És tegnap, amikor autóztam haza, gondoltam, rácsörgök.

És a másik vállamról a kisördög belesúgta a fülembe (hogy tudjam, mi az, ami jó lenne), hogy hívogassa az a … mitnemondjak.

Aztán elgondolkodtam, hogy ennyije van, az a 4-5 ember aki néha rányitja az ajtót, netán rácsörög… és persze felhívtam, és azzal kezdi, a tizedik csörgés után: köszönöm, hogy megvártad, hogy ide tötyögjek…

Sokkal jobb embernek kellene lennem… sokkal kevesebb rossz gondolattal…

Kedd este felhívtam a ho-t, hogy az arcüregem még mindig ramaty. Majd szerda reggel, amikor épp leültem az asztalhoz dolgozni, hív, hogy menjek biza tesztelésre.

Elment vele a fél nap, mikor is eredmény nélkül otthonomba távoztam. Másnap este lett meg a teszt, negatív, persze, mi más lett volna. Az előirányzott ismétlés péntek helyett mára tolódott.

Arról nem is kívánok hosszan beszélni, hogy a fél 9-es hívást követően se inni, se enni nem szabad, így végigszomjaztam a napot, mire megérkezett fél 2kor az emberke.

Kimentem kaput nyitni, a csengőre persze felébredt az aprónép, és mivel anyát mostanában ebben a szerelésben látják a melóból, Kisfiú örömtelin ‘anyaa, anyaaa’ -t kiabálva robogott le az emeletről, nyomában a nagytestvérrel.

Nagy csalódással konstatálták, hogy ez a bácsi nem az anya. 🙁

Most próbálom hidratálni kiszáradt szöveteimet, és sajnos a kihagyott kalóriákat is pótolom.

Ünnepi reggel, előbb Kislányt teszem rendbe, finom alkudozás a harisnya kérdésén, de ő a szakértő, hagyom. A parkettafonás sem az én világom, így a hajkefével és gumival felvértezve leindítottam mamához.

Aztán kisfiút, szépen, ingbe-farmerba rázom, közben még kétszer elmondjuk a nem is rövid verset, amit aztán hibátlanul, hóttkomolyan’ elő is ad a hölgyeknek. 🙂

Aztán a Nőnek és anyumnak hanggal köszönünk. Sonka-tojás-kalács reggeli. Azóta meg, mesék, játék, de ma valahogy mindenki csak ímmel-ámmal közösködik, elvagyunk a világunkban.

Ez a harmadik hét, hogy a Nő külön van. Tőlünk. A gyerekektől, az anyukájától, tőlem.

Kicsit minden nap belehalok. Percekre tudok elvonatkoztatni az egésztől. Feszült vagyok, ideges, és iszonyúan szomorú. Kilátástalan a bizonytalanság. Ha ennek van valami értelme.

Igyekszem kiiktatni azokat a csevegéseket az életemből, amelyek arról szólnak, hogy miért kellett éppen valami f*szságot csinálni, házon kívül, bárkinek. Nem fogják fel, mi jön még.

Szétrobbanok a dühtől, a tehetetlenségtől, és attól, hogy 3 hete egyetlen ujjal sem érhetek a Nőhöz.

Én nagyjából rendbe jöttem, az arcüregem sz*rakodik még mindig, de remélem, hogy elmúlik lassan. Ma megpróbáltam még egyszer Activatorral belocsolni, de csak a bal oldalig jutottam, olyan iszonyúan fájt. A jobbal már nem is kísérleteztem.

Különben, vannak jó percek, pillanatok, nevetések. Elvagyunk a törpékkel, a mamival, csak ugye…

…sikerül tartani a  rendszeres blogolást, mint amennyire szeretném.

A munka sok és sűrű, holnap debreceni kiszakadás, legalább megzavarom az autót kicsit.

Hétvégén Demjén, négyesben, kellemes volt.

Ma reggel borotválkozom, a Nő a haját fésüli, két oldalon előre, majd megemeli a mellét..
– mindig addig akartam növeszteni a hajam, amíg eltakarja a melleim… de lehet gyorsabban ereszkednek, mint ahogy a hajam nő…

😀

Istenem… Nő… imádom.

… napok. Hétköz-, és hétvégi napok.

A Nő sokat dolgozik, de ezen a héten már talán fellazul kicsit a helyzet. A ma estét még a webválasznak szenteli, de azzal talán utolérte magát.

Szombaton hosszút ügyelt, a mami a törpékkel barátnőzött, így szalma voltam, intéztem egy sor dolgot.

Vasárnap meg… áthozta a Kisfiú barátját az anyukája, a Nő aludt a kemény ügyelet után, én meg három törpét vittem moziba. Mit ne mondjak, kemény menet volt 😀

De azért kibírtuk, ebédre hazaértünk, és utána mindenki kifeküdt. Én egy fél órára, mert utána Unokahugit vittem vissza egyetemre, Keresztlánnyal társulva, így odafelé a nagy, visszafelé a kicsi tartott szóval az iskolai ügyekkel. Élveztem, hiányoztak.

A törpék észjárását meg nem egyszerű követni. Ahogy a legkisebbem vigasztalja a kis barátját, hogy ha kell valamit segíteni, majd kölcsönad engem neki… Szívszaggató nézni…

Aztán ma háromszor hívott D. barátom a meetingen, így amint kiszabadultam visszahívtam, és vázolta, mi ilyen fontos. Szóval, ma hívtak meg A Klubba. Még nem tudom akarom-e, mert amivel én ehhez hozzá tudok járulni az mindössze a pénz és a puszta fizikai erő. A cél nemes, és ráadásul nagyon mélyen érint mindig, ha ilyesmiről hallok, ami ellen harcolni kellene. Megfontolandó.

No, megyek altatok egyet, a nap legfelemelőbb része. Legalábbis ami a nem-kétszemélyes programokat illeti. 🙂

… laza hétvége.

Pénteken munka után felugrottunk hozzám, némi kellően zajos lazításra, majd este P. barátom szülinapját köszöntöttük.

A buli színvonalát hűen szemlélteti az ünnepelttel folytatott beszélgetés:

– T., nagyon fáradt vagyok, szeretnék hazamenni…
-P,  hiszen te itthon vagy, nálad van a buli…
– Jó.. akkor szólsz nekik, hogy most már menjenek haza?

😀

Szombaton nem is tudom, mit csináltunk, vasárnap meg békén hagytuk a Nőt, hogy befejezhesse a munkát, és elmentünk a törpékkel macit etetni, majd ebéd után egy akkorát aludtunk, hogy ihaj.

Ennek okán ma már 4 után kivetett az ágy, így legalább futottam egy jót.

Változatlanul kaotikus napok a gyárban. Ma 15 óra körül kezdtem neki a reggel előásott munkának, és ettől már kicsit kivan a hócipőm.

A Nő viszont ma leadta a nagy munkát, beletelik 1-2 hétbe, mire  visszakapja, így addig beáll egy kis szabadidő nála. Vagy legalább egy kissé kevésbé vihartempó.

Jó lenne pár nap hó, és hegy, és sí…

… cukik, hogy belehalok.

Anya ügyel, névnapi ajándékot kreatívkodunk neki. Vettem fa dobozokat, mindketten lefestették, Kislány rajzolt  és írt rá, sk., kisfiúnak pedig mondtam, írunk bele valami szépet, amit gondol. Mondta, hogy segítsek, de mondtam, hogy én azt szeretném, amit ő gondol. Majd fürdetem Kislányt, Kisfiú a wc-n trónol, és átkiabál: apa, eszembe jutott, mit írjunk bele! És mit? – szólok vissza. Hát  azt: olyan szép kis titkok vannak itt bent, amit csak te tudsz.

Hogy jut eszébe ilyen egy 4 évesnek?