Újrajátszó

…hónapok teltek el.

Nehéz lenne visszaadni.

A nyár jó, de gyors; túl kevés Balaton, sokkal kevesebb, mint kellene. Kicsi haladás, inkább pihenés.

Aztán megint tüdővel kínlódás, tanácstalanul állunk előtte, még most sem az igazi, de orvos nincs, a vírus miatt.

Múlt hétfőn eltemettük voltkollégát, egy nem kezelt tüdőgyulladás miatt. Indokolatlan, felfoghatatlan, elfogadhatatlan halál.

Aztán pénteken Ilit, ami sajnos várható volt.

A család rendben, Báty folyton épít, Öcsi elvan, ahogy szokott. Anyu nehezen viseli a helyzetet. Sehova menni, senkit megölelni… de csak vége lesz ennek is.

Unokahugiék még kint, lehet haza sem jönnek karácsonyra.

Itthon béke, és nyugalom. A Kisfiú itthon, már hetek óta, a Kislány pedig pár hét után ma kezdett a suliban. Nem örülünk, reméltük, hogy bezárnak az alsók is, de nem.

A Nő felmondott, hosszas vívódás után, és mai napig sokszor látom, hogy rágódik rajta… pedig tarthatatlan volt.

A törpék tündérek, a mami imádnivaló. A Nő viszi suliba a Kislányt, én homeofficeban tolom már október eleje óta, nem is szándékozom visszamenni csak a védőoltás után.

Van most valami nagy, valami durva kilátásban, kerestük, keressük a lehetőséget. Az élet itt élhetetlenné vált. Szerdán meghallgatás, online, én két hete Dürrenmattot olvasok eredetiben, és lehet négykarikás leszek. Magamban bízok, kétségem nincs, én kellek nekik. Azt nem tudom, nekünk ez kell-e.

Mi azért jól vagyunk. Ilyen sokat még nem voltunk együtt. Határtalanul élvezzük egymást, minden részét az együttlétnek. Azt is, amikor két meeting között teáért menet beleakadok a folyosón, ahogy teregetni indul. Azt is, amikor este a hülye műsorokat bambuljuk a nappaliban, összebújva, a haját simogatom, a combomat cirógatja. Azt is, amikor a Bioptron alatt fekszem, és ő szeretget.. ez egy új, jó kis játékunk lett, vica-versa. Azt is, amikor a zuhany alatt, vagy az ágyban, vagy bárhol és bármikor. Egyfajta stresszoldásunk lett. Minden alkalmat megragadunk, és nem mellesleg, részben a sportot is ezzel helyettesítjük.

Jól vagyunk, gondolom leírni újra, és eszembe jut, miért akarom ezt hajtogatni.

Múlt héten felhívott Ms. Afrika. Kattogok rajta mindig ilyenkor, pedig olyan jó lenne, ha nem így lenne.

https://www.youtube.com/watch?v=QwDGue5op2A&list=RDQwDGue5op2A&start_radio=1

…egyrészt a Nő itthon, másrészt én itt.

Az elmúlt napokban a viszontlátás öröme minden időt megvont a halasztható dolgoktól (lásd blog).  Szuperlativuszokban tudnék mesélni a törpék öröméről. Meg az enyémről is. Egy másik korhatáros besorolású bejegyzésben.

Ma, reggeli, átszellemülten étkezünk, mikor a legkisebb megkérdezi: anya, ha fáj valami, és beveszünk egy gyógyszert, az honnan tudja, hogy a pocakunkból hova kell menni?
Anya válaszol: tudod kicsim, a gyomorban feloldódik, és a vérkeringéssel elmegy mindenhova, és ahol kell, ott segít.
Jónéhány perc szünet, a nagyobb még valami másról csacsogott is közben, mikor a kicsi újra rákezdi: és ha valakinek keringési zavara van, mint a maminak, akkor nem tud odamenni a segítség, ahol fáj?

Tudós gondolkodó van születőben 😀

Jövő héten szabadságolunk, lelépünk a vidéki házba, kicsit dolgozom, és hagyjuk a mamit kipihenni az elmúlt 2 hónapot.

Rosszul alszom. Már hetek óta. Hajnalban felébredek, aztán általában már nem alszom vissza. Ma, 4 előtt ébredtem, olvastam, befejeztem még egy könyvet, aztán 6 körül visszaaludtam. 8:19kor ébredtem a telefon rezgésére, és ahogy kinyitottam a szemem, két kis szöszke fej feküdt az anya párnáján. Édesek, hagytak aludni. Anya volt, akkor végzett, illetve akkor ért a lakásba, kicsit beszéltünk, megmutattam az akkor ébredező törpéket.

Melegszendvicset készítettem reggelire, a mami elment sétálni egy nagyot, mi meg befejeztük a társasjátékot. Kislány olvas, Kisfiú építi a tűzoltógarázst,  amihez 2 hete senki nem érhet hozzá rajta kívül. Én pedig leültem írni.

Nem így képzeltem. Nem gondoltam, hogy a kapcsolatban a Nő nélkül maradok. Néha nagyon szomorú vagyok. Azon gondolkodom, hogy az elmúlt évben már majdnem ennyit voltam a törpékkel, de itt volt ő is. Ez a feltöltődés hiányzik. Amikor este már minden csöndes, befejeztük a munkát, letettük a gyerekeket, az idő csak a miénk.

Olyan baromságot álmodtam az éjjel: hoztunk egy nyulat (gondolom a pszichés kivetülése a hetek óta tartó alkudozásnak a háziállatra), és imádtuk, és agyonsimogattuk, majd egy szép napon az anyámmal közösen kinyírtuk a szerencsétlent. Fel is riadtam, szerencsére azt már nem álmodtam, mi lett a sorsa, de ha a fazékban végezte volna, akkor  asszem’ leszokom a húsról (nem mintha ennék nyulat, vagy bármilyen jópofa rajzfilmfigurát).

…, hogy valami iszonyú feszült vagyok. Nem itthon, nem a munkában, hanem ezen kívül – abban a 2 x 15 percben melóba/-ból.

Az a tipikus robbanásponti feszültség, magas pulzus, lila köd. A semmitől is, kb.

Kisfiú második hajnalban jött át , hogy rosszat álmodott. Igazából, nem is tudom, álmodik-e, vagy csak szimplán felébred. Nem mondja (, mert mint arról a napokban tájékoztatott: apa, én már nagy vagyok, nem fogok sírni semmiért), de látom rajta, hogy  neki hiányzik legjobban anya. Kislány jobban elvan, sok az új inger, megnyílt a világ az olvasással. Néha szalad oda mamihoz, vagy hozzám egy-egy elválasztással, hosszú szóval. Amikor hazaértem, leültünk, és kiválasztottunk néhány könyvet, ami kezdő olvasóknak való, és pár foglalkoztatót, és esti mesés könyvet is, mert már lassan kifogyunk belőlük. Felnőtteknek is találtunk ezt-azt, időszerű volt, lassan kifogyok az évekig halmozott, és sosem sorra került kötetekből.

Én is alig alszom, éjfél-egy, mire beleájulok valami alvásfélébe, és óránként megébredek, fordulok, párnát cserélek, aztán 5 körül feladom a kínlódást, és olvasok.

No tipli, vár ránk A róka menyasszonya, már vagy tizedszer. 🙂

… minden reggel felébredek, épp egy fél órával az előtt, hogy az ébresztő bekapcsolna. Ma 5:30-ra lőttem, és 4:57-kor kinyílt a szemem. Valami nyomasztó álomból riadtam, amire akkor még emlékeztem, de később már nem. Tusoltam, visszadőltem az ágyba, és fél 6 körül megjelent Kisfiú is, hogy rosszat álmodott. Kicsit üzengettünk anyának, aki aztán 6 körül fel is hívott, és majdnem fél órát tudtunk beszélni.

Aztán reggeli, és elmentem dolgozni. Kb. a tervezett munka felével végeztem, a többit hazahoztam, de mondanom sem kell, hogy hozzá sem értem… 😀

Beszéltem a szülőmmel, bringával ment ma díjat beszedni, és az első kerékagy nemes egyszerűséggel eltörött, amit a zebránál leszállva észlelt. Basszus… jó, hogy nem esett el.

Holnap is benézek a gyárba, tartok egy zk. fejtágítást, aztán haza is jövök. Kb. semmihez semmi kedvem…

…nem is mondok semmit arról, hogy mi mennyire megbízható a világban.

Ha lehet, ma egy fokkal még nyomorultabb vagyok, mint tegnap.

Délelőtt dolgoztam, majd a 13 órai megbeszélésen is részt kellett vennem. Aztán a könyvelő macerált kicsit ezzel-azzal, de legalább volt egy kis mosolygás:
– T., ha nem gond, akkor még b.szogatlak ezzel-azzal ma.
– Segond, legalább van egy kis szex…